Tavaly volt először, hogy belépve a bevásárló központba, reccsent egyet a bal vádlim és hirtelen lépni sem tudtam a nagy fájdalomtól. Aztán nagyon bicegve eljutottam a buszig és haza. Legközelebb idén volt, szintén a bevásárló központban. Kb. ilyen gyakran is járok oda. A boltra fogtam, hogy biztosan nem kell odamennem. Hehehehe…   
Aztán máshol is történt. Még kétszer. Legutóbb éppen tegnap előtt, mikor a hatalmas sherpa hátitatyóval szálltam le a buszról Pécsen. Hmmm… - Ez már fele sem tréfa - gondoltam. Tovább bittyogtam az átszálláshoz és ott egy idős nénit okítottam ki, hogy az eséstől kék zöld foltjait, duzzanatait hogyan is orvosolhatná.
…és akkor megvilágosodtam. Hát nekem is pont erre van szükségem! Mondhatnánk, hogy a füves legutoljára gondol magára, de mondjuk is! :)

Úgyhogy miután kipihentem magam, az amúgy is nagyon magasra nőtt fekete nadálytőnek, levágtam a felső két harmadát. Virággal, levéllel együtt.

Ezt apróra vágdostam, majd egy mozsárban jól megzúztam. Kiterítettem egy fóliát, ami átéri a lábomat és a közepére osztottam a pempőt. Rátettem a vádlim és rátekertem a fóliát. Kb. két órát voltam így, lábamat felpócolva. Mikor felálltam, semmi fájdalmam  sem volt. Feszegettem is és nem fájt. Este azért még megismétlem. 
Valószínűleg az inam volt a ludas és a fekete nadálytő kitünő erre a célra.

JÓ EGÉSZSÉGET!