Már jó ideje tudom, hogy a gyógynövényes rajongásom, buzgásom nem a másik emberről szól.
Nem is a segítésről. 
Akkor miről?
Önmagam jobb megismeréséről. Annyira lelkesít, annyira mélyre visz a önmegismerésben, az állandó lelki, szellemi mozgásban, hogy teljesen az életem részét képezi.
Sokan kérdezték már, hogy miért nem szedek, készítek többet mindenből. Hisz meg is tudnék élni belőle.
Nekem a termelés nem cél.
A cél az a mély alkotás, szellemi kapcsolat, csatorna, segítőkkel való érintkezés, mely ebben is tágítja a tudatomat.
Állandó új, frissítő erő jön be általuk. Az ő változásuk az enyém is lesz. Az anyagi megnyilvánulásuktól elvisznek a szellemi, magasabb terekbe. Megmutatják a látás, rálátás újabb ösvényeit. Érintésükkel csillagrendszereket utazhatok be. Olyan, mint egy áramütés, mely kilendít.
Nagyon hálás vagyok ezért, az életemért.

…és ma ez landolt a virtuális postafiókomban: