A Szent füveink közé tartozik.
Latin nevében a 'Salicaria' valószínűleg a 'Salix'-ra utal, ami fűzfát jelent-levelei valóban a füzekéhez hasonlók, keskenyek.
Gyógynövény.
Már az ókorban is használták vérzéscsillapítóként, gyomor-és bélbetegséget kezelésére. Virágos hajtását baktérium okozta bélfertőzések elleni teakeverék alkotórészeként használják. Leveléből készült tea feszessé teszi a bőrt, kisimítja a ráncokat, továbbá csillapítja az orrvérzést. Külsőleg torokfertőtlenítésre, sebek tisztítására használatos. Magyar népies nevei: fűz- vagy fűzfalevelű fű, Szent Ilona füve, piros füzény. Innen.
Az 1848-as és későbbi kolera járványokban több száz ember életét mentette meg a vize, teája. Az előző faluban, ahol laktam tömegével nőtt a lápos, nedves területen. Valószínűleg századok óta jelen can már. Mégis a falu kétszer is kihalt kolera járvány miatt. Nagy valószínűséggel hiányzott a füves, javas ember a területről.
Nálunk irtandó gyomnövényként kezelik. A méhek nagyon szeretik.
Levágtam külön virágbugáját és tinktúraként használom. Leveleit megszárítom teának. Külsőleg szép bőrt kölcsönöz.
