Az én I K I G A I - om a füvezés, füvészkedés, javasság. Minden lényiségem idevezet, itt nyugszik, itt alkot, itt van teljes örömben. 
A nyár különösen magába szippantó. Forrósága, bőkezűséges, ereje, lüktetése, egyfajta magamonkívüliségbe vezet.  A színek, illatok, madártrillák, a nap ragyogása után, igen nehéz ebből felélednem. Sokszor napokig benne vagyok. A mámor ez, nem több, nem kevesebb. 
Lassan összegyűlnek az alapvető javak, melyek a Női Mindenségben olvadnak majd össze az őszi, téli alkímiai műhelyemben. Az alkotás befejező pillanatában. 
Most az érlelés időszaka van. Melyhez a nap és a néha az én jelenlétem szükséges.