Lilium candidum. Valaha minden falusi portán megtalálható volt. Öreganyáink még tudták használni is.
A Tüskevár című, híres, ifjúsági regényben Náncsi néni varázsszerként használta a meggondolatlan ifjúk ilyen olyan bajára:
A jó Nancsi hozzáértő arccal tapogatja Bütyök kincskeresés közben szerzett fejsebét is: Majd bekenem jófajta liliomolajjal, az valóságos balzsam rá.
Fekete István - Tüskevár
…és jó volt a csúnyan leégett bőrre is.
Madonna lilomnak is hívták régen. A teljes tisztaságot, szűziességet jelképezi. Akár a Madonna.
Olvasmányaim között volt Gárdonyi Géza - Isten rabjai könyve is, melyben a Margit legendát dolgozza fel.
De a liliom meg csupa rejtelem. Honnan veszi a liliom azt a csodás tisztaságú fehérséget? A földből? A föld fekete. És miért szeret elrejtőzötten élni? Ha útfélre ültetik, soványka marad, fejletlen. Ha félre ültetik a kert zugába, nemes, szép formában magasra növekedik. Levele szélesebb, zöldebb, virága nagyobb. Miért? És nappal zárva van az illata. Mintha titkolná a keble kincseit. Közel kell hajolni hozzá, közeles-közel, hogy valamit érezhessünk a leheletéből. Ám éjjel, sötétben, a csillagok csöndességében ébren van az az egy virág. A fehérsége szinte fénylik a sötétben, és édes finom illattal árasztja el a kertet. Miért titkolódzik nappal? Mért fehérebb, illatosabb más virágoknál?
Gárdonyi Géza -Isten rabjai
A tiszta, szűzies nő lelke fehér. Mint Szent Margité volt. Az a szerzetes a könyvben - aki édesapjától tanulta a kertészkedést -, beleszeretett Margitba. A véletlen folytán vederbe dobott, levágott liliom virágra ráesett az eső és a liliom olaj kicsapódott a víz felszínére. Ezt egy üvegcsébe felfogta és ajándékként elvitte Margitnak.
Ősidők óta használják kelésekre, daganatra, fekélyekre, leégésre, sebekre, időskori betegségekre (rossz hallás, hátfájás), köhögésre.
Tanulmányt olvashatsz a folymatos újabb jótékony hatásairól.
A gumóját néhol megfőzik és fogyasztják. Keményítővel teli, édeskés ízű. Én még nem ettem.
Tinktúra, kenőcs, macerátum készíthető belőle.
