Lilium candidum. Valaha minden falusi portán megtalálható volt. Öreganyáink még tudták használni is. 
A Tüskevár című, híres, ifjúsági regényben Náncsi néni varázsszerként használta a meggondolatlan ifjúk ilyen olyan bajára:

A jó Nancsi hozzáértő arccal tapogatja Bütyök kincskeresés közben szerzett fejsebét is: Majd bekenem jófajta liliomolajjal, az valóságos balzsam rá.

Fekete István - Tüskevár

…és jó volt a csúnyan leégett bőrre is. 

Madonna lilomnak is hívták régen. A teljes tisztaságot jelképezi. Akár a Madonna. 
Olvasmányaim között volt Gárdonyi Géza - Isten rabjai könyve is, melyben a Margit legendát dolgozza fel. 

De a lilom meg csupa rejtelem. Honnan veszi a liliom azt a csodás tisztaságú fehérséget? A földből? A föld fekete. És miért szeret elrejtőzötten élni? Ha útfélre ültetik, soványka marad, fejletlen. Ha félre ültetik a kert zugába, nemes, szép formában magasra növekedik. Levele szélesebb, zöldebb, virága nagyobb. Miért? És nappal zárva van az illata. Mintha titkolná a keble kincseit. Közel kell hajolni hozzá, közeles-közel, hogy valamit érezhessünk a leheletéből. Ám éjjel, sötétben, a csillagok csöndességében ébren van az az egy virág. A fehérsége szinte fénylik a sötétben, és édes finom illattal árasztja el a kertet. Miért titkolódzik nappal? Mért fehérebb, illatosabb más virágoknál?

Gárdonyi Géza -Isten rabjai

A tiszta nő lelke fehér. Mint Szent Margité volt. Az a szerzetes a könyvben - aki édesapjától tanulta a kertészkedést -, beleszeretett Margitba. A véletlen folytán vederbe dobott, levágott liliom virágra ráesett az eső és a liliom olaj kicsapódott a víz felszínére. Ezt egy üvegcsébe felfogta és ajándékként elvitte Margitnak. 

Ősidők óta használják kelésekre, daganatra, fekélyekre, leégésre, sebekre, időskori betegségekre (rossz hallás, hátfájás), köhögésre. 
Tanulmányt olvashatsz a folymatos újabb jótékony hatásairól. 
A gumóját néhol megfőzik és fogyasztják. Keményítővel teli, édeskés ízű. Én még nem ettem. 
Tinktúra, kenőcs, macerátum készíthető belőle.